Olyan egyszerűnek tűnik felszerelni egy polcot. Csak követni kell az útmutatóban leírtakat és nem ütközhetünk semmi problémába. Viszont nem mindegy, hogy milyen falra szeretnék rögzíteni a bútorelemeket. Ugyanis a kemény betonba nem olyan könnyű lyukat fúrni. A polcok esetében még elboldogulhatunk egy ütvefúróval, de a nagyobb feladatokhoz fúrókalapács dukál.
Sokan úgy gondolják, hogy a kettő ugyanaz, ami részben igaz, viszont a fúrókalapács jelentősen nagyobb teljesítménnyel rendelkezik és kifejezetten a betonkemény feladatokhoz lett kifejlesztve. Egy hagyományos téglafalat kilyuggathatunk akár egy laskaszűrőt és ehhez nincs másra szükség, mint egy egyszerű ütvefúróra, amit azért sokkal előnyösebb otthonra beszerezni, mint egy fúrókalapácsot.
Ez utóbbinak az ára is jóval magasabb, ezért ez nem tartozik azon szerszámok közé, amit csak úgy előkap az ember, hogyha szeretné bekereteztetni és a falra tenni a családi fotókat. A fúrókalapács a nevével ellentétben nem fúrja, hanem megrepeszti a betont az ütési energiájával. A forgó mozgás inkább arra szolgál, hogy az így keletkezett port és törmeléket eltávolítsa lyukból. Természetesen a fúrószárnak is alkalmasnak kell lennie a betonfúráshoz.
Amennyiben ez nem így van, akkor előbb-utóbb felhevül és eltörik, rosszabb esetben még a fúrókalapács is tönkremehet a folyamatos erőltetéstől. Nem minden anyag esetében szükséges az ütvefúrás. A régi téglaépületek esetében ajánlott vigyázni, mert kárt tehet a fúrókalapács ereje a szerkezetükben. Kimozdíthatja, kettétörheti a téglákat, aminek a helyreállítása sok időt fog igénybe venni. Akaratlanul, egy apró lyuk helyett, egy igencsak nagy nyílást üthetünk a válaszfalba.